A Reformáció nem csupán egyháztörténelmi megemlékezés, hanem ennél sokkal több: megújulás. Lehetőség arra, hogy az Isten Igéjéhez, a mennyei Atyához való visszatalálásban megváltozzon, átformálódjon életünk. Azzá válhatunk, akikké Isten átformálni akar bennünket: az Ő gyermekeivé.
A mi dolgunk és feladatunk ennek elfogadása, illetve ennek az örömhírnek a továbbadása. Bekapcsolni másokat is az Isten szeretetébe, örömébe.
Az újonnan megválasztott presbiterek feladata és szerepe is ebben rejlik: egyrészt önmagukban is felfedezni az Isten elhívott gyermekét, másrészt egymás irányában is megélni az Atya szeretetét. Szolgálni a Krisztus nevében egymás javára, épülésére és az Isten dicsőségére.
A fogadalomtételt követően a nőszövetség tagjai énekszóban bátorították és erősítették a presbitereket. “Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el…” – hangzott az ének és buzdítás. Öröm volt együtt énekelni, öröm volt hallgatni őket, hiszen az ő szolgálatuk által olyan lelki útravalót kaphattak a presbiterek, amely megerősíti őket az előttük álló szolgálati úton.
Isten áldása kísérje a presbitériumot, nőszövetséget és az egész gyülekezetet. Hadd legyen a reformáció mindannyiunk számára a lelki megújulás átélésének ajándéka.